A 2007-ben bemutatott Babylon 5: Elveszett mesék – Hangok a sötétben című produkciót egy hosszú, tizenhat éves szünet követte, idén azonban eljött az idő, hogy J. Michael Straczynski régóta hiányolt univerzuma, ezzel együtt eredeti karakterei végre visszatérjenek a képernyőre. Mivel az egykori csapatból már sokan nincsenek köztünk, a teljes gárda szerepeltetéséhez kézenfekvő volt, hogy a rajzfilmes formátum nyújthatja a legmegfelelőbb alapot. A filmről szóló írásunk mérsékelt spoilereket tartalmaz.
A Babylon 5 jövőjét folyamatos bizonytalanság övezi, ha azonban potenciális esély mutatkozik a franchise feléledésére, Straczynski jelenléte stabilan és elválaszthatatlanul hozzákötődik a fejleményekhez, lelkesedése pedig évtizedek múltán is töretlen. Természetesen a The Road Home esetén is ő írta a történetet, a megvalósítás előtt viszont tekintettel volt az elhunyt színészekre és a velük kapcsolatos érzelmekre, így a munka csak akkor kezdődhetett el, amikor az eredeti csapatból mindenki beleegyezett, hogy egykori társaikat más szinkronhangok keltik majd életre. Személy szerint nagyon örülök, hogy erre a megoldásra esett a választás, mert az évek előrehaladtával egyre kevesebb esély mutatkozott rá, hogy azok a figurák és ugyanaz a környezet, amit a 90-es években megszerettünk, teljes mértékben visszahozható legyen. Ahogy a Star Trek: Picard harmadik évadára is igaz, talán itt is ez lehet az utolsó olyan alkalom, hogy az állomást és a szereplőket a klasszikus küllemükkel és értékeikkel lássuk viszont.
Sheridan búcsút vesz az állomástól | fotó: Warner Bros.
A The Road Home középpontjában az a Sheridan áll, aki már túl van az árnyakkal vívott háborún, az általa elnökölt Csillagközi Szövetség pedig készen áll áthelyezni központját a Minbarra – az idővonalon persze az aktuális haj és arcszőrzet, valamint az öltözködés alapján is jól beazonosíthatjuk főhősünk életszakaszát. A szervezettel együtt Sheridan és Delenn is költözik (a Babylon 5 parancsnoksága innentől teljesen Elizabeth Lochley kezébe kerül), elnökünk életében pedig még inkább teret hódítanak a formalitások és protokoll események. Egy minbari erőmű átadása például nyugodt és izgalmaktól mentes ceremóniának tűnik, az üzembehelyezésnél megjelenő tachyon részecskék azonban csúnyán elvágják a kapcsolatot Sheridan és saját idősíkja között – úgy látszik a Babylon 4 küldetésre a minbari szervezők közül már senki sem emlékszik.
Főhösünk különböző időpontokba és párhuzamos univerzumokba sodródik, ezáltal olyan helyeket és fontos eseményeket látogat meg, ahol korábban nem volt jelen, vagy olyan világokba érkezik, ahol teljesen máshogy alakulnak a dolgok, mint Sheridan saját életében. Hogy a dolognak nagyobb tétje is legyen, a végtelen bolyongással nem “csupán” Sheridan sorsa pecsételődhet meg, ha ugyanis nem talál haza, a féktelen ugrálás könnyedén széttépheti az univerzum téridő szövetét. Kezdetben nem győzött meg, hogy ez a koncepció, valamint az 1 óra 20 perces játékidő lenne a Babylon 5 visszatérésének legmegfelelőbb módja, viszont annak ellenére, hogy a síkok közötti utazgatás elég pörgőssé teszi a cselekményt, szerencsére arra is marad idő, hogy egy-egy karakter jól megszokott bölcsessége és világlátása, valamint a köztük kialakult interakciók megfelelő módon reprezentálódjanak. A helyzet kvantummechanikai fejtegetésével a sci-fi is kellőképpen megjelenik, és bár az üzenet, valamint a hazajutás részletei semmi olyat nem tartalmaznak, amit ne láttunk volna máshol, a mondanivalót kellőképpen beágyazták a Babylon 5 identitásába, ezzel együtt pedig néhány szereplő életfilozófiájába.
Ivanova és Mollari látványos estére készülnek | fotó: Warner Bros.
Bár a régi arcok több helyen és többféle formában is felbukkannak, a cselekmény súlyának jelentős részét egyértelműen Sheridan, illetve az őt alakító Bruce Boxleitner hordozza a vállain. A 73 éves színész többféle Sheridant is megszemélyesít, a multiverzum miatt pedig különböző életkorokat is érzékeltetnie kell, de ezeken túl is elmondhatjuk, hogy a produkció lelkét ténylegesen Boxleitner hangja jelenti. Sheridan folyamatos küzdelmét és kitartását, a karakter humorát és emberi arcát, valamint kapcsolataiban és vezetői feladataiban tanúsított szimpatikus attitűdjét Boxleitner mindig szerethetően hordozza és közvetíti, ez pedig a legfontosabb kapcsot jelenti az elmesélt sztori és a nézők között, legyen szó régi rajongókról vagy friss érdeklődőkről. Mivel a karakter életében Delenn is meghatározó szerepet játszik, a The Road Home is többször támaszkodik a kapcsolatukra, ezzel együtt pedig az emberek és a minbarik egymáshoz való viszonyára.
Az animációs megvalósítás nem csak kedvenc karaktereink újbóli felvonultatását tette lehetővé, de olyan lehetőségek előtt is megnyitotta a kaput, melyek az élőszereplős sorozatokban és filmekben eddig elképzelhetetlennek bizonyultak. Egyes világokban látványos csaták és pusztító kataklizmák is megjelennek, számomra viszont inkább az az érdekes, hogy a sorozat hangulatához és a művészeti designhoz nem nyúltak annyira drasztikusan hozzá, ahogy például a Star Trek teszi. A Babylon 5 belső terei, az Epsilon III vagy Z’ha’dum felszíne, az árny hajók és a Starfury-k pont annyi ráncfelvarrást kaptak, hogy napjaink képernyőin is elképesztően jól néznek ki, ezzel együtt azonban végig olyan érzésünk van, hogy ténylegesen visszatértünk az eredeti sorozat világába. A produkció egyébként 3D-ben renderelt, de a felületek és karakterek klasszikusan rajzfilmesek, ennek összhatása pedig igencsak kellemes és stílusos vizualitást eredményez.
Továbbra sem veszélytelen hely | fotó: Warner Bros.
A Babylon 5: The Road Home vegyes fogadtatásban részesült, a megítélést pedig az elvárások és az újszerűség hiánya mellett az esetleges reboot, illetve annak bizonytalansága is nagyban befolyásolja. Sokan már egy eredeti sorozathoz mérhető, komplex és meglepetésekkel teli feltámadást várnak, melynek a “80 perces rohanás a dimenziók között” – ahogy a korábbi Babylon 5 filmek többsége – nyilván nem tud eleget tenni. Részben egyetértek, hiszen a Babylon 5 akkor van elemében, mikor epizódról-epizódra épülnek a karakterek, gondosan formálódnak a háttérszálak, Straczynski kirakósában pedig szépen lassan minden darab a helyére kerül. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy JMS kihozta a maximumot a formátumból, mely jelen esetben annyit jelent, hogy nem csupán a Babylon 5 falai és folyosói, de a The Road Home is örökre megőrzi azoknak a hangját és gondolatait, akiket már nagyon rég nem láttunk, vagy akik már nincsenek köztünk.
Ha a rajzfilm megtekintésének igazán meg szeretnénk adni a módját, a The Road Home fizikai adathordozón is beszerezhető: a lemezeken egy audiokommentár és egy betekintő film is helyet kapott, utóbbiban J. Michael Straczynski és a színészek is megszólalnak, emellett a szinkron készítésébe is több ízben belenézhetünk. Az eredeti csapat mellett azokat az új hangokat is megismerhetjük, akik az elhunyt színészeket helyettesítik.
