Ronald D. Moore íróként és producerként tíz évet dolgozott a Star Trek sorozatokon, egészen Az új nemzedéktől (TNG) a Voyagerig (VOY), de az egyik legnépszerűbb Star Trek mozi, a Kapcsolatfelvétel története is neki, valamint Brannon Bragának köszönhető. Moore oszlopos tagja volt azoknak az alkotóknak, akik a Trek kilencvenes évekbeli aranykorát formálták, de a Deep Space Nine (DS9) befejezése után olyan elképzelései támadtak, amire sem az akkori televíziózás, sem a Star Trek nem állt még készen.
Miután Moore Star Trekben betöltött pályafutása befejeződött, a kétezres évek közepén nekikezdett a Battlestar Galactica (BSG) modernebb újragondolásának, a sorozatban pedig sok olyan ötlet valósult meg, amit az író még a Star Trekben képzelt volna el. A 2018-as Mind így szólunk (So Say We All) című könyv betekintést enged a BSG készítésébe, ennek megfelelően a Star Trektől történő szomorú elválását is részletezi. Az alábbiakban a TrekMovie kivonatát közöljük, ami a Moore és a Brannon Braga között kialakult kreatív nézeteltérésére koncentrál.
James Doohan és Ronald D. Moore A múlt emlékei (Relics, TNG 6×04) című epizód forgatásán
Brannon Braga szerint Moore egy olyan időszakban szerette volna szerializálni az addig epizodikusan működő Voyager cselekményét, amikor még senki sem állt készen erre a lépésre:
„Ron íróként csatlakozott a csapathoz, és egy csomó mindent szeretett volna csinálni a sorozattal. Azt akarta, hogy legyen benne folytonosság. Amikor a hajó elcsesződik, akkor maradjon is elcsesződve. A karakterek számára legyenek maradandó következmények. Tényleg ez volt a szándéka. El szerette volna tüntetni a reset gombot, de a stúdió ebben nem igazán volt érdekelt, mert a szindikátusban ez adta el a sorozatot. Az Enterprise harmadik évadáig nem csinálhattunk átívelő történetet, és az is csak amiatt történt, mert a sorozatot fel kellett valahogy pörgetni, mivel ellaposodott. Nagy hibát követtem el, mert nem támogattam Ront ebben a döntésben, vagy úgy általánosan, amikor a sorozatba érkezett. Ez egy sötét fejezet volt számomra, de Ron és Rick Berman számára is.”
Moore utólag már úgy értékeli a helyzetet, hogy nem kellett volna erőltetni a Voyagerben történő részvételét:
„Kevés dolog van, amit a franchise-ban történő közreműködésem során megbántam, a Voyagerben töltött rövid, de nagyon boldogtalan időszak ezek közé tartozik. Egy nagyon szomorú tapasztalat volt, és egy olyan hiba, amit nem lett volna szabad elkövetnem. Nem kellett volna elfogadnom ezt a munkát. Azt hiszem, hogy rossz indokok miatt, és nem megfelelő elvárásokkal mentem bele. Amikor rosszul sült el, le akartam lépni onnan. Emlékszem, Brannon tényleg nagyon szerette volna, ha beszállok, a Deep Space Nine utolsó évada közben is végig erről beszéltünk. Csakis azért vágtam bele, mert nem szerettem volna elhagyni a Treket. Már tíz éve ott voltam. Belekényelmesedtem. Sok pénzt kerestem. Imádtam a Star Treket. Csakis azon dolgoztam. Furcsa erre visszagondolni, de tíz évet tett ki az életemből, és ez az első tíz éve a hivatásos írói karrieremnek. Minden évben visszamentem. Kivettem a kéthetes szabadságomat, majd visszajöttem és kezdődött a következő évad. Ez volt az életem. Ez része volt a napirendemnek, és nehéz volt elképzelni, hogy nem csinálom. Nem igazán akartam kimozdulni ebből… nem szerettem volna beletanulni egy másik sorozatba. Sajnos nem az volt az indokom, hogy uramisten, mennyire odavagyok a Voyagerért.”
Az új nemzedék (TNG) fiatal írócsapata: Ronald D. Moore, Brannon Braga, René Echevarria és Naren Shankar
Moore úgy gondolta, ha már csatlakozik a Voyager stábjához, látható hatást szeretne gyakorolni a sorozatra:
„Ha valamiért, akkor azért vettem részt benne, hogy helyrehozzam a Voyagert. Úgy éreztem, hogy nem jó, problematikus, és nem működik rendesen. Az akkori önhittségemmel azt hittem, hogy odamegyek, és majd megmutatom nekik, hogy hogyan kell Star Trek sorozatot készíteni. Helyrerázom a sorozatot. Brannon és én évekig együtt dolgoztunk. Nem lesz semmi gond. Ő és én, együtt egy igazán jó sorozattá változtatjuk. Megjelentem, és megpróbáltam változtatni a dolgokon, megpróbáltam játszadozni a koncepcióval, de az teljesen más volt. Brannon ezúttal egy másik pozícióban volt. Itt ő volt a főnök.”
Amikor Moore ismertette a vakmerő elképzeléseit, Braga úgy érezte, hogy nemcsak a sorozat, de az ő pozíciója is veszélybe kerülhet:
„Ron egy nagyon erős nézőpontot hozott, de én irracionális módon ellenálltam, mert úgy éreztem, hogy épphogy megállok a lábamon, mint showrunner. Egy kicsit veszélyeztetve éreztem magamat a régi munkatársam miatt, ami butaság volt tőlem. Ron mindig is kitolta a határokat, bárcsak hallgattam volna rá.”
Moore az akkor felmerülő ötleteit végül a Battlestar Galacticában tudta kamatoztatni:
„Ez csak az én nézőpontom, de úgy tűnt, hogy Brannon Braga kevesebbet szeretne kockáztatni. Ódzkodott tőle, hogy megváltoztassuk a sorozatot, az érvei pedig Rick Berman érveire hasonlítottak, hogy a Star Trek miről szól és miről nem. Mindig megvoltak a Brannon-szerű ötletei, a különös science-fiction, a furcsa koncepciók, na meg a bizarr időutazások. Azok a dolgok, amik az ő védjegyei voltak azokban az időkben. De a szereplőkkel kapcsolatban már nem volt annyira fogékony, hogy tényleg kihívások elé állítsuk a karaktereket. Egy csomó dolgot végül beletettem a Battlestar Galacticába, amit eredetileg neki szántam volna. De lényegében ez az ő sorozata volt, én pedig úgy viselkedtem, mintha az enyém lenne, ami nem volt a legokosabb lépés. A szívem legmélyén már készen álltam a továbblépésre. El kellett volna hagynom a Treket a Deep Space Nine végén, és új kihívásokat keresni. Ehelyett a kényelmet és a könnyebb utat választottam, ami a fejemre nőtt.”
James Callis, Tricia Helfer és maga Ronald D. Moore az újraértelmezett Battlestar Galacticában
Braga szerint az események pozitív hozadéka, hogy Moore létre tudta hozni a saját mesterművét:
„Úgy gondolom, hogy jobb, hogy elment, mert frusztráltuk egymást. Bárcsak máshogyan reagáltam volna, mert talán jobb lett volna a sorozatnak is. Viszont, ha maradt volna, Ron talán sohasem csinálta volna meg a Battlestar Galacticát – ami szerintem az, amit a Star Trekben szeretett volna megvalósítani. Minden sorozatalkotónak megvan a pillanata, a saját sorozata, és tényleg úgy gondolom, hogy a Battlestar Ron legjobb munkája. Ezért epekedett a Star Trekben, de a feltételek megkötötték őt.”
A Battlestar Galactica négy évadon keresztül futott (2004-2009), és a sci-fi kedvelők körében meglehetősen nagy sikereket aratott, de a bevállalósabb, sötétebb történeteivel, és újszerű technikai megközelítésével a műfaj többi képviselőjére is látványos hatást gyakorolt. A sorozaton kívül DVD filmek, egy spinoff (Caprica) és több minisorozat is megjelent az újragondolt BSG univerzumban.
Ronald D. Moore azóta Diana Gabaldon Outlander című könyvsorozatának tévés adaptációjáról, valamint a For All Mankind című sorozatról is ismerős lehet a nézőknek. Míg az Outlander egy kosztümös dráma, ami szintén nem nélkülözi a scifi motívumokat (ebben ráadásul 2016-ig az egykori DS9-os írótárs, Ira Steven Behr is közreműködött), addig a For All Mankind egy olyan alternatív huszadik században játszódik, ahol az első holdra szállást a Szovjetunió hajtja végre, ez a változás pedig hosszú ideig fennmaradó űrversenyt eredményez a nagyhatalmak között.
